Kik azok a palesztinok, hol van az a Palesztina?

Kezdetnek leszögezhetjük: soha a történelem folyamán nem létezett sem olyan civilizáció, sem olyan nép, sem olyan nemzet, amelyet palesztinnak neveztek volna. A palesztin arab nemzet kifejezés a világ legnagyobb csalását takarja, miután soha nem létezett palesztin kultúra vagy nyelv. Sohasem létezett továbbá a történelem
 folyamán olyan palesztin(ai) államalakulat, amelyet arab-palesztinok kormányoztak volna, és soha nem létezett komolyabb palesztin-arab nemzeti mozgalom 1964 előtt – ami, akárhogyan is számolunk, három évvel az előtt volt, hogy a „palesztinok” elveszítették a Nyugati Partot (Júdeát és Somront), valamint Gázát az 1967-es Hatnapos Háborúban (amelyet az arabok kezdtek).
 Az úgynevezett palesztin nép bálványa, Jasszer Arafat egyiptomi volt. 
A palesztinok mint olyan kitalált nép, olyan nép, amelynek nincs nyelve, kultúrája, civilizációja, népművészete, történelme. Célja is csak egy van: a zsidó állam elpusztítása.

Az első izraeli államalakulat i.e. 1312-ben jelentkezett, kétezer évvel az iszlám megszületése előtt.
 Hétszázhuszonhat évre rá, 586-ban Babilon királya, Nabukodonozor lerombolta az Első Templomot, számos zsidót megölt, még többeket rabságba hurcolt, de sokan maradhattak. 
A következő ötszáz évben újra betelepültek, felépítették a Második Templomot. 
Az arabok – és legújabban Mahmúd Ahmedinedzsád iráni elnök – állítása,
 miszerint a zsidók a Holocaust után jelentek meg a közel-keleten, teljesen komolytalan.

70-ben – mások szerint 69-ben –, 2000 éve a Római Birodalom vetett véget a zsidó államiságnak, és odalett a Második Templom is. Sok zsidót lemészároltak és elhajtottak, mások maguktól mentek el, mert az élet ellehetetlenült a Szentföldön. Rómát Bizánc, az arab hódítás, Egyiptom, a keresztesek, a mamelukok, a törökök, őket pedig az első világháború végétől a britek uralma követte, mígnem 1948-ban helyreállt a zsidók szuverenitása Izrael Földje felett. A felsoroltak közül senki nem foglalkozott azzal, hogy ezen a földön felépítse a saját nemzetét. Kivéve a zsidókat.

A 636-tól megjelenő araboknak esze ágában sem volt, hogy külön országot csináljanak Palesztinából, a palesztin nemzet fogalma pedig senkiben fel nem ötlött. Egyszerűen arabok voltak, akik, mint előttük oly sokan, bevándoroltak egy Palesztinának nevezett geopolitikai térségbe.

Magát a Palesztina szót érdemes közelebbről szemügyre vennünk. Ezt a nevet a hódító rómaiak adták Erec Jiszráélnek, éspedig abból a célból, hogy ezzel is kifejezésre juttassák: a lázadó, nyakas nemzetnek többé e földhöz semmi köze. A Palesztina országnevet 135-ben találták ki. A Júdeáért felelős római prokurátor történészeihez fordult, hogy megtudakolja, ki volt a zsidók legelkeseredettebb ellensége a történelem során, és amikor azt a választ kapta, hogy a filiszteusok, elrendelte, hogy Izrael Földjét nevezzék a továbbiakban Philistiának. Ez a név torzult később Palesztinává.
 A filiszteus egyébként héber szó, betolakodókat jelent, így enyhén szólva mulattató, hogy a földre igényt támasztó arab „népnek” héber neve van, és egy olyan népről 
kapta, amihez soha köze nem volt, nem is lehetett, hiszen sok-sok évszázad választja el őket egymástól (nem beszélve arról, hogy maguk a filiszteusok sem voltak egy nép, hanem elsősorban égei-tengeri és délkelet-európai, szedett-vedett horda, amely két és fél ezer éve kipusztult, ugyanúgy, ahogyan Erec Jiszráél többi őslakosa, a kánaániták, a jebusziták, a föníciaiak).

A Palesztina szónak arab nyelven nincs jelentése. Az arabban minden szót meg lehet magyarázni a Korán alapján, kivéve ezt az egy szót. Még mulattatóbb a helyzet, ha figyelembe vesszük, hogy ez nem csoda, tudniillik az arab ábécében, noha huszonnyolc mássalhangzó szerepel, nem kapott helyet a P betű.Az arabok F betüt használnak,ha ki kivánják mondani a Palesztin nevet: Falasztin! 
A palesztin kifejezés természetesen sűrűn előfordul a huszadik század első felében. Megmaradt a római elnevezés, így volt Palesztina, annak angol nyelvű lapja, a Palestine Post, amely természetesen zsidó lap volt; futballválogatottja, amely zsidó labdarúgókból állt; szimfonikus zenekara, amelyben kizárólag zsidók játszottak. Létezett Palesztina Brigád, kizárólag zsidó önkéntesekből, a brit hadsereg soraiban. 
Az arabok azonban elutasították a „palesztin-arab” identitás minden formáját, miután ők úgy tartották, Palesztina semmi más, mint az egykori török tartomány, Nagy-Szíria (a mai Izrael, Jordánia, Szíria és Libanon) része.

 Talán mondanunk sem kell, hogy a huszadik században felvirágzott régészet, amely tízezerszám talált leleteket  a zsidóság több ezer éves itt-tartózkodásával kapcsolatban, soha még egy betűt, adatot nem lelt arra nézvést,hogy a föld valaha is „palesztin” lett volna, nyomát sem találta a palesztin népnek, sem az arab jelenlétnek a
hatodik század előtt.
 Az arab-palesztin történelmet csak 1948 után kezdték kitalálni,legfőbb támogatója a Kommunizmust épitő Szovjetunió, és még ez a folyamat is csak az 1967-es Hatnapos Háború után kapott lendületet.

 Hogy ebben mekkora cinizmus játszott szerepet, azt jól érzékelteti a Trau című holland lap 1977. március 31-i száma,ebben nyilatkozott ugyanis a kérdésről – igazi szemérmetlen őszinteséggel – Záhir Muhszein, a PalesztinaiFelszabadítási Szervezet végrehajtó bizottságának tagja.   Eposzunkat zárjuk az ő szavaival:

„A palesztin nép nem létezik. A palesztin állam megalakítása számunkra csak eszköz, hogy az arab egység kedvéért fokozzuk Izrael állama ellen a harcunkat. A valóságban ma nincs különbség jordánok, palesztinok, szírek és libanoniak között. Ma csakis politikai és taktikai okokból beszélünk a palesztin nép létezéséről, lévén az arab 
nemzeti érdekek azt követelik, hogy a cionizmussal szemben mutassuk be egy ’palesztin nép’ létezését.”